Nyírábrány Nagyközség Önkormányzata Nyírábrány Nagyközség Önkormányzata
2024.02.22.
Hőmérséklet: 6.8 ℃
Nagy kontrasztú megjelenítés

Nyírábrányi Kis-Mogyorós Fokozottan védett Természetvédelmi Terület

Széchenyi

Nyírábrányi Kis-Mogyorós Fokozottan védett Természetvédelmi Terület

Meglátogatná? Eligazítjuk.
A helyet megtalálja a Google Térképen!

4264 Nyírábrány, Nyírábrányi Kis-Mogyorós Fokozottan védett Természetvédelmi Terület
BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL!


Fedezze fel a csodálatos Nyírábrányi Kis-Mogyorós Fokozottan védett Természetvédelmi Területet!

Nyírábrányi Kis-mogyorós fokozottan védett Természetvédelmi TerületFotó: © Keleti Kalandok (2020-23). Minden jog fenntartva (All Rights Reserved). A kép felhasználása a nyirabrany.hu oldalon a jogtulajdonos engedélyével történt. keletikalandok


Nemzeti Park Igazgatóság: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Tájvédelmi Körzet: Hajdúsági Tájvédelmi Körzet
Területegység: Nyírábrányi Kis-Mogyorós és Teleki-legelő
Terület: Nyírábrányi Kis-Mogyorós
Védelem szintje: Fokozottan védett Természetvédelmi Terület; Európai Unió Natura 2000 védelem
Kiterjedése: megközelítőleg 40 hektár (400 000 m2)

Látogatás és Természetvédelem


A terület megtekintése ingyenes.

Felhívjuk azonban a túrázók figyelmét, hogy a terület Fokozottan védett Természetvédelmi Terület besorolás alá esik, ezért a területre történő belépés kizárólag engedéllyel lehetséges!

Bővebb információért kérjük keresse a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságát a +36 52 529-920 telefonszámon, vagy e-mailen a hnp@hnp.hu címen!

Meglévő engedély birtokában is kérünk minden látogatót, hogy tartsa be a természetvédelemre vonatkozó szabályokat, melyek főként:

  1. Látogatás céljából fokozottan védett területre kizárólag gyalogosan léphet be, járművet (ide értve a kerékpárt is) nem vihet be!
  2. A természeti területeken nem biztos, hogy mindenütt találunk szeméttárolót. A környezetszennyezés elkerülése érdekében a természetjárás során keletkező szemetet ne dobják el, hanem gondosan elcsomagolva tegyék vissza a hátizsákjukba. Figyeljenek arra, hogy ne hagyjanak nyomot magunk után a természetben!
  3. Ne zavarják meg az állatokat!
  4. Ne szedjenek virágokat és ezt a gyermekeknek se engedjék! Egyes növények maghullatása két év, így letépésükkel az ott élő növények szaporodását gátolják.
  5. Látogatásuk során a területen lehetőleg ne étkezzenek, semmiképpen ne piknikezzenek, pokrócot a területen ne terítsenek le!
  6. Ne használjanak nyílt lángot, ne gyújtsanak tüzet, ne dohányozzanak a területen!
  7. Természetfotózás esetén rendkívül fontos, hogy egyetlen jó kép kedvéért se rendezzék át a környezetet!

Támogassa a Természetvédelmet!


Az ilyen csodálatos természeti területek megőrzése kiemelten fontos.
A terület védelme érdekében folytatott munka, a vízvisszatartó műtárgyak telepítése, az állat- és növényvilág megóvása és az inváziós fajok elleni küzdelem mind fontos lépések a fenntartható természetvédelemért.


A terület bemutatása
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság


Nyírábrányi Kis-Mogyorós és Teleki-legelő egy területegységet alkot.
Bár természetvédelmi besorolásuk eltér, állat- és növényvilága hasonló, ezért egységesen kerül bemutatásra. 

A területegység Nyírábrány északi oldalán, a Nyíracsádra vezető műút mentén található. Egy közel 40 hektáros erdő és 110 hektárnyi nyílt, nagyrészt gyepes terület alkotja. Mindkettőn áthalad a térség legnagyobb vízfolyása, a Konyári-Kálló.

A legelő hullámos felszínű: homokhátak és lápos mélyedések váltják egymást. Ennek következtében szép keresztmetszetét nyújtja a nyírségi vegetációnak. Találunk homokpusztagyepeket, magassásosokat, szép zsombékosokat, rekettyés fűzláp foltokat, kisebb nádast, de még nyírlápot is. Az erdő hasonlóan változatos. Láthatunk magyar kőrises keményfás ligeterdő foltokat, „égig érő” fehér nyár ligetet, lápos mélyedések hálózatával borított fűzligetet, de van telepített kocsányos tölgyes, égeres, kaszált tisztás és kisebb kiterjedésben homoki akácos is. Az erdő fokozottan védett terület, ezért csak engedéllyel látogatható.

Legnagyobb botanikai értékeként talán a zergeboglár (Trollius europaeus) állományát említhetjük. E jégkori maradvány az Alföldön eléggé ritka. Itt az erdőben egy térdig érő vízzel körülölelt kis szigeten találjuk. Környékén az egyébként hegyvidékre jellemző fehér zászpa (Veratrum album) is nagy számban megtalálható. Ez a széles levelű liliomféle főleg a felnyílt fűzliget vizeinek partján nő, ahol a párolgó víz mindig hűvösebb mikroklímát biztosít.

A rózsaszín virágú turbánliliomokat (Lilium martagon) a nyárasokban csodálhatjuk meg. Az erdei orhideák közül a legnagyobb számban a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) fordul elő, de többszáz töves állománya van a két tojás alakú levelet és zöld virágot fejlesztő békakontynak (Neottia ovata) is.

A legelő szélén levő lápmederben láthatjuk a Nyírség egyik legmegkapóbb látványt nyújtó növénytársulását, a ritka molyhos nyírfákkal (Betula pubescens) borított nyírlápot. A fehér törzsű fák alatt a sárgászzöld tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) alkot szőnyeget a vízben. Itt él a szintén rendkívül ritka babérlevelű fűz (Salix pentandra) is, mely a babérhoz haszonlóan fényes, merev leveleiről kapta nevét. Egy másik lápmederben a nádas mellett a magas növésű fűféle, a lápi nádtippan (Calamagrostis stricta) és a világoszöld rostostövű sás (Carex appropinquata) alkot zsombékokat. A semlyékekben a hármas levelű vidrafű (Menyanthes trifoliata) burjánzik. Sallangos cimpájú rózsaszín pártája az egyik legszebb virágú lápi növénnyé teszi.

A láprétek legritkább növénye a réti angyalgyökér (Angelica palustris). Az euro-szibériai elterjedésű, ernyős virágzatú növény hazánkban csak a Nyírség néhány rétjén él. Szomszédságában láthatjuk az itt gyakoribb, pirosas virágú orhideát, a pompás kosbort (Anacamptis palustris subsp. elegans), valamint a kisebb számban előforduló hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata).

Az erdőszéli vizes élőhelyeken alkamanként megfigyelhetjük a táplálkozó fekete gólyát (Ciconia nigra). Az erdő jellemző harkálya a varjú méretű, piros sapkás fekete harkály (Dryocopus martius). A fűzligetekben gyakran megszólal a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), hangja inkább a kabócák „zsezsegésére” hasonlít. A rétek magas füvében éneklő réti tücsökmadár (Locustella naevia) éneke már valóban inkább a tücsök ciripelésére emlékeztet.


A Hajdúsági Tájvédelmi körzetről
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság


A magyar Alföld ősi tájképét, a lápokkal tarkított erdős pusztát idézi elénk a Nyírség. A százados, terebélyes tölgyesek helyét mindinkább akácosok foglalják el, a buckákon a pusztai virágok sokaságát ekeföldek váltják fel, az egykori lápok, rétek helyén gabona hullámzik. Mégis, a Nyírség őrzi hírmondóit a történelem előtti idők tájképének, a buckaközi mocsarak, fűz- és nyírlápok, ligetes erdők mélye a legtöbbet őrzött meg Alföldünk múltjából, állatot, növényt egyaránt.” – írja neves botanikusunk, Soó Rezső a 30-as évek derekán. Valóban, a Dél- és Közép-Nyírség ma is Alföldünk természeti értékekben egyik leggazdagabb területe. Ez a természeti értékekben való gazdagság, az erdők, gyepek és lápok mozaikjának szépsége, és megőrzésüknek szükségessége hívta életre 1988-ban a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetet, melyet 12 Hajdú-Bihar megyei település közigazgatási határában található 28 külön álló területegység alkot, több mint 7000 ha kiterjedésben. (Az elnevezésről meg kell jegyeznünk, hogy a tájvédelmi körzetet elhelyezkedése miatt talán inkább dél-nyírséginek kellene hívnunk, hiszen földrajzi- és növényföldrajzi szempontból is a Nyírségben járunk.)

A terület jelenének megismeréséhez, „működési alapelveinek” megértéséhez szükséges röviden áttekintenünk a táj történetét, kialakulását. A Nyírség hazánk második legnagyobb futóhomok vidéke, annak a hatalmas, 120-300 m vastag hordalékkúpnak a maradványa, amelyet a pleisztocén folyamán az ÉK-i Kárpátokból, Erdély Ny-i részéből lefutó, s itt áthaladó folyók halmoztak fel. Az utolsó eljegesedés idején a Bereg-szatmári síkság és a Bodrogköz megsüllyedése miatt a folyók más irányt vettek, s ezután a felszín alakításának szerepét a szél vette át. Az utolsó jégkorszak északias szelei alakították ki a ma is elénk táruló felszínt, építették fel a tájra jellemző fél-másfél km hosszú, a 18-20 m-es magasságot is elérő jellegzetes formájú, ún. parabola és szegélybuckákat, melyek között részben az ősi folyóvizek által hátrahagyott, részben a szél által kimélyített ÉK-DNY irányú mélyedések, völgyek jöttek létre. Ezen nedves, tocsogós, többségükben lefolyástalan ún. nyírvízlaposok a jégkorszak végső szakaszában és az azutáni hűvös-nedves időszakban alakulhattak ki, s napjaink „vízrendezéséig” menedéket nyújtottak e hajdani kor élővilágának az azt követő szárazabb, melegebb periódusokban is.

A nyírvízlaposokban, a legmélyebb térszíneken alakultak ki a Nyírségre oly jellemző fűzlápok és a jóval ritkább nyírlápok. Általában meredek homokbuckák aljaiban találhatók, az itt fakadó vizek táplálják őket. Jellegzetes növényeik a félgömbös bokrairól felismerhető hamvas fűz és a védett molyhos nyír. Számos hűvös, nedves klímát, tiszta, tápanyagszegény vizet igénylő védett növénynek adnak otthont. Kissé magasabb térszínen kiszáradó lápréteket találunk. Jellemző növényük az ősszel sárgára színeződő, zsombékoló csomóival megkapó látványt nyújtó kékperje. A Nyírség természetes erdőtársulásai sajnos súlyosan megsínylették az elmúlt évszázadok tájátalakító munkálatait. Ennek ellenére néhány helyen gyönyörködhetünk még a buckaközi laposok legösszetettebb társulásában, a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben. Az itt-ott megmaradt nagyobb és kisebb foltjainak lombkoronaszintjét a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a mezei szil alkotja. A buckatetők beerdősülésével létrejött száraz pusztai tölgyesekből szintén csak igen kevés maradt. A társulás igen szép képviselője a Haláp mellett található Álló-hegyi tölgyes, amely évszázados, lábon pusztuló tölgyeivel a honfoglalás kori tájat idézi elénk. Tájvédelmi körzetünkben viszonylagosan nagy kiterjedésben maradtak feltöretlenül homoki gyepek (bár meg kell jegyeznünk, hogy kiterjedésük még mindig elenyésző akár csak a száz évvel ezelőtti állapotokhoz képest is). A legszárazabb buckatetőkön ezek a gyepek gyakran nem záródnak, a magyar csenkesz és az ezüstperje tövei között előtűnik a csupasz homokfelszín. Igen száraz, félsivatagokat idéző élőhelyek. Egyedülálló növénytársulások, számos képviselőjük csak itt, a Nyírségben található meg. Éppen ezért fokozott védelemre érdemesek, felelősségünk megőrzésükben óriási.

A Nyírséget látványosan formáló jégkorszakok – mint ahogyan kiderült ismertetőnk földtani részéből – itt hagyták kézjegyüket ezen a tájon, nemcsak a felszínformákban, élőhelyeken, hanem természetesen az itteni élővilágban is. Több, a jégkorszakban itt megtelepedett növényfaj a mai napig megtalálható a Dél-Nyírség hűvös mikroklímájú élőhelyein. Ilyen növényfaj a Magyarországnak csak ezen a tájékán megtalálható réti angyalgyökér. Ez az ernyős virágzatú, kevéssé feltűnő faj láprétjeink lakója, többek között a nyíracsádi Jónásrészen található szép állománya. A réti angyalgyökérnél jóval látványosabb a zergeboglár, amely szintén jégkori reliktum. A boglárkafélék közé tartozik, áprilisban hozza gyönyörű, élénksárga, labdaszerű virágait.
Érdekes módon a Nyírség száraz, meleg, a napsütésnek kitett buckatetejei éppen melegidőszaki maradványnövények életfeltételeit teremtették és teremtik meg. Egyik féltett ritkaságunk, a fokozottan védett egyhajúvirág is ilyen melegkori reliktum. Kora tavasszal nyíló hagymagumós növény, hajdani élőhelyein ma már jórészt telepített akácosok vannak. Emblematikus növényünk a Kárpát-medencei bennszülött magyar nőszirom. Akár minden nap találkozhatunk vele, hiszen ez a faj látható húszforintosunk hátoldalán.

Tájvédelmi körzetünk főként növényvilágáról ismert, azonban állatvilága is számos érdekes és értékes fajjal büszkélkedhet. Lápjaink adnak otthont két fokozottan védett lepkefajnak, a keleti lápibagolynak és a Metelka-medvelepkének. A lápibagoly alapvetően kelet-ázsiai elterjedésű, szigetszerű állományai találhatók hazánkban. A Metelka-medvelepke szintén állatföldrajzi érdekesség. Hosszú ideig csak a Duna-Tisza közéről voltak előfordulási adatai, úgy tűnik azonban, hogy a Nyírségben is él populációja. Homokpusztáink bennszülött, vagyis csak a Kárpát-medencében előforduló, fokozottan védett futóbogara a magyar futrinka. Jórészt éjszakai életmódot folytat, az őszi szaporodási időszakban azonban nappal is szem elé kerül. A hüllők közül az elevenszülő gyíkot emelnénk ki, amely alapvetően hegyvidéki elterjedésű faj. Főleg a lápos, hűvös élőhelyeken fordul elő. Ügyesen mozog a sásrétek „több emelet magas” levélrengetegében, esetenként a víz alá is lebukik. A madárvilág tekintetében a tájvédelmi körzetet két részre oszthatjuk. Az északi, a Nyírség területére eső részén több fészkelő párral képviselteti magát a fekete gólya, a zavartalan erdőségek lakója. Évről évre, a tavaszi csapadékviszonyoknak megfelelő számban költ a nedves rétekre jellemző haris. Rejtett életmódú madár, leggyakrabban jellegzetes, „harsogó” hangja árulja el. A tájvédelmi körzet déli, a Bihari-sík területére eső részén szikes tavakat, pusztákat, mocsarakat találunk. Az itteni élőhelyek vonulási időszakban igazi madárparadicsomnak számítanak, vonuló madarak tömegét figyelheti meg az erre járó. Nagy büszkeségünk a Kis-Fehértó nádasában kialakult vegyes gémtelep.


Látogasson el a Nyírábrányi Kis-Mogyorós Fokozozzan védett Természetvédelmi Területre, és élvezze a természet szépségét és sokszínűségét!
 Segítsen megőrizni ezt a különleges és értékes területet a jövő generációk számára.


Natura 2000 – Európa természete az Ön számára.
Ez a terület az Európai Natura 2000 hálózat része. Azért jelölték ki, mert Európa legveszélyeztetettebb fajainak és élőhelyeinek otthont ad.
 Az EU mind a 27 országa együttműködik a Natura 2000 hálózaton keresztül annak érdekében, hogy Európa gazdag és sokszínű természeti örökségét mindenki javára védjék.


Vissza a kezdőlapra
Széchenyi