nyelvek: hu en
Köszöntő Elhelyezkedés Településtörténet Körséta Hírességek Testvértelepülések


Településtörténet


 

 

A település címeres pecsétnyomója 1828-ból ismeretes, még mielőtt 1901-ben felvette volna a Nyírábrány nevet.
A későbbi településrésznek, Budaábránynak egyetlen pecsétnyomója ismeretes, amelynek azonban címerképe nincs, csak a BA monogrammal a falu kezdőbetűit rögzítik.
Az 1828-as pecsétnyomó alapján Nyírábrány címerleírása az alábbiak szerint adható meg: csücskös talpú, kék színű címerpajzsban két, egymást keresztező, élével felfelé, hegyével kifelé néző, ezüstszínű görbe kard fölött aranyszínű sárgadinnye (a XIX. Században meghonosodott és elterjedt dinnyetermesztés szimbóluma).
Nyírábrány eredete visszanyúlik az Árpád-korba, egészen a tatárjárás előtti időkbe, jóllehet ezen a néven csak 1901-ben jött létre Budaábrány és Szentgyörgyábrány egyesüléséből. Mint ahogy a környező vidék Árpád-kori történetét is hosszú ideig a Gutkeled nemzetség birtokszerzései határozták meg a korabeli Szabolcs és Bihar vármegyék területén, Nyírábránynál ugyancsak a Gutkeledek játszottak döntő szerepet, hiszen a falu a tatárjárás előtt ennek a nemzetségnek volt birtokában.
A település első írásos említése 1279-ből való, amikor a falu örökös nélküli birtokosának halála után ugyancsak a Gutkeled nemből származó Bátori és Szakolyi családok kezébe került.
Településrészeit 1320 előtt az adonyi monostornak adják, s ekkor már elnéptelenedő falu volt. Hányattatásai tovább folytatódnak azzal, hogy 1326-ban a tulajdonos család ellenségei kirabolták és felégették, s ezért sem találni papját a pápai tizedjegyzékekben. Valamikor  1340 körül újratelepült a falu, amelybe 1355-ben beolvadt a szomszédos Kisbátor. Egyháza védőszentje után 1374-ben neve Szentábrány, Szentgyörgyábrány. XIV. századi sokszögzáródású szentélyes templomának alapjait 1924-ben Zoltai Lajos tárta fel. Adat szól arról is, hogy 1441-ben Nagyábrány, 1446-ban Nyírábrány a neve. 1448 előtt részei a Váradi család birtokában voltak, 1552-ben a Bátori-aké és a Bornemissza család tagjaié.

A török hódoltság idején a település elpusztult, s csak a XVIII. Század végén települt újjá. Eördögh György birtokos a Felvidékről szlovák, Erdélyből román jobbágyokat is hozatott a település benépesítése céljából. Ez idő tájt Ördögábrány néven szerepelt a falu, majd a magyar-szlovák lakosságú község a Szentgyörgyábrány nevet vette fel.
A jobbágyfelszabadítást megelőzően a kortársak előtt jeles gazdálkodásáról ismert Ábrányi Lajos volt a falu földesura.
A község 1901-ben egyesült a szomszédos Budaábránnyal, s ekkor vette fel a Nyírábrány nevet.

Közigazgatásilag Nyírábrány (azaz Szentgyörgyábrány) hosszú évszázadokig Szabolcs vármegyéhez tartozó községi, majd nagyközségi rangú település volt. 1901-ben Budaábrány kisközség és Szentgyörgyábrány nagyközség egyesüléséből alakult meg Nyírábrány.
1933-tól a - közigazgatásilag egyelőre egyesített - Szabolcs és Ung vármegyéhez tartozott. A település sorsát és közigazgatási helyzetét befolyásoló további jelentős változásokat az 1945-ös esztendő hozott, amikor Erősstag külterületi lakóhelyet Bagamér nagyközségtől Nyírábrányhoz csatolták. 1946-ban Hajdú vármegyéhez került át, s ugyanebben az esztendőben külterületi lakott helyeiből megalakult az önálló Fülöp nagyközség.
A közigazgatási átszervezések nyomán 1950-ben Hajdú-Bihar  megye része lett, mint önálló tanácsú község. 1972-ben a településhez került a Külső-Liget nevű külterületi lakott hely egy része Bagamértól, 1977-ben nagyközségi közös tanácsú székhelyközség (Fülöp társközséggel együtt). 1989-ben Fülöphöz került át a Tótfalu nevű külterületi lakott hely. 1990-től önálló nagyközségként, saját polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel szervezi saját életét.





<< Vissza